Elhanyagolt kincsünk a birs. Sokadmagával – tegyük hozzá. Nem kedveljük, mert fanyar, és a multiédességek annyira elkényeztették az ínyünket, hogy kerüljük mindazt, ami nem annyira édes, mint ők. Függünk az élvezeti szerektől, a cukortól legfőképpen, és elkerüljük ezáltal azt, ami hasznos lenne.
A birs nyákoldó, nyugtató hatású, és annak idején Szenthelyi Molnár István, a kitűnő gyógynövényes paptanár azt mondta róla a Biokultúra Egyesület központi klubjában tartott előadásában, hogy télen szinte mindennap kellene ennünk, annyira hasznos az ízületeinknek.
De nem agyoncukrozott kompótnak és birssajtnak. Csak ezt a két formáját ismerjük, ha egyáltalán esszük. Pedig nagyon finom tud lenni magában megsütve is. Szeleteljük ujjnyi vastagra a darabokat, és ha nagyon nehéz már a közepét fölvagdalni, hagyjuk egyben, főzzük meg a csumákat egy kevés lében, ízesítsük egy kis fahéjjal, és igyuk meg a levet édesítés nélkül.
A szeleteket tegyük tepsibe, de tehetjük lábosba vagy a régi kis party-grill sütőbe, aki olyan gazdag, hogy van még neki az átkos időkből ez az olcsó és praktikus szerkentyű.
Süssük meg a szeleteket szép aranybarnára, az alja karamellás legyen, a teteje puha. Esetleg kell alá egy kis víz, attól függ mennyire leveses a birs. Vágott vagy darált mandula, dió, tökmag, napraforgómag, szezámmag – mind jó a tetejére. A hedonisták csurgathatnak rá a végén, ha megsült, egy icipici mézet is.
Hogy micsoda illatáradat terjeng a téli estéken ettől a konyhában, ezt nem kell részletezni. Elcsábítja a családot a tévé elől, egy-két kínzással és gyilkossággal kevesebbet fognak látni a szennycsatornákon.
A nagyon merészek önthetnek a megszórt birsszeletekre – ha már megsültek – egy kevés alkoholt, egy mokkáskanálnyit minden szeletre. Ez már a non plus ultra: vetekszik a süteménnyel is. Fahéj, szegfűszeg, vanília mehet rá ízesítésnek – ki mit talál ki.
Ha viszont csak apróra vágjuk, és héjastul megfőzzük levében, cukor nélkül, a főtt darabokat hozzákeverhetjük párolt zöldséghez. Például sárgarépával, vékonyra gyalult zellerrel pár percig kevés vízzel párolva, apróra vágott nyers hagymával, egy kiskanál hidegen sajtolt olajjal nagyon jól ízesíthető a főtt birs. Illenek egymáshoz az ízeik, ha egyszer valaki kipróbálja nem bánja meg.
Birs
A birs, vagyis a "krétai alma" (a tudományos név fordítása ezt jelenti) nagyon tápláló gyümölcs. Cvitamin-tartalma felülmúlja az almáét, és legnagyobb értéke, hogy hihetetlenül magas a pektintartalma. A pektin pedig fontos szerepet játszik a szervezet méregtelenítésében. Megköti a káros anyagokat, még a radioaktív elemek káros hatását is tompítja.
A faiskolai lerakatokban több fajtát is megtalálhatunk, jóllehet a birs fajtaválasztéka sokkal szerényebb, mint az almáé. A Bereczki bőtermő fajta az ászok ásza. Öntermékeny, rendszeresen és bőven terem. A Mezőtúri nevű magyar fajta kiváló ízű, és rendszeres, bőséges terméshozással hálálja meg a gazda bizalmát. Régi, jól bevált fajta a francia eredetű Angersi vagy a Champion, amely az USA-ból honosult. A Konstantinápolyi régi fajta, az egész világon elterjedt. A Leskovaci és a Vranjai fajták Szerbiából származnak. A Vranja körte alakú, és akár 1200 grammos is lehet a gyümölcse. A Leskovaci birs gyakran 600-700 grammosra is megnő. Alma alakú, ennek folytán könnyebben feldolgozható.
A birs majdhogynem gyógynövénynek számít, lekvár, gyümölcssajt, pazar ivólé és felettébb aromás párlat készíthető belőle. Érdemes felkarolni a hazai kerteknek ezt a "mostohagyermekét".
Birsek
Eredete Perzsia, Turkesztán és a Kaukázus vidékére tehető. Nálunk a Délvidékről terjedt el.
Gyümölcsét csak kis mértékben használják friss fogyasztásra, túlnyomórészt sajttá, lekvárrá, lévé dolgozzák fel. Egyes fajtáit körtealanynak is használják.
Fajtái öntermékenyülők, Halványrózsaszín virágait vegyesrügyekből májusban hozza. Gyümölcsének alakja gömbölyű vagy körteidomú (birskörte).
Fiatalon meghálálja a 2-3 évig tartó koronaalakító metszést, de később metszeni egyáltalán nem szabad (csak kivételesen kell egy-két ágat levágni).
A birs melegigényes. Hűvös, mély fekvésű területen fagykárt szenvedhet. Csapadékigénye közepes. Legjobban szereti a középkötött, vagy homokos vályogtalajokat. Száraz, sovány talajon a gyümölcse elaprósodik és nagyon kövecses lesz. Jelentősebb
Kommentáld!